16. fejezet
fél órán keresztül néztem ki az ablakon amikor egyszercsak újra kinyílt a kórterem ajtaja és a titokzatos alak ott állt, de volt valami a kezébe...erre nagyon megijedtem, kiabálni akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon... aztán bejött az alak... párna volt a kezében, a fejemre szorította... kapkodtam...nyöszörögtem, már alig kaptam levegőt...aztán lépéseket hallottunk a folyosóról, mint kiderült sikerült megnyomom a nővérhívót, a nővér jött, és az alak abbahagyta a folytogatást, és gyors szaladni készült a nővér utána és kiabált a biztonságiaknak, levette a fejemről a párnát adott egy pohár vizet:
- Kisasszony, nem tudja, h ki lehetett az?
- Nem – kezdtem rekedten – nincs egy... – elakadt a szavam
- Tessék?
- A barátom volt barátnőjét a pszichiátrián kezelték mert nemt udta elviselni, h szakítottak... lehet, h ő... de nem tudom...
- Megtudná mondani a nevét?
- Jana...de csak ennyit tudok róla...
- Ha felvirrad a nap beszélnie kéne a barátjával is, és a főorvos úrral beszéltem azt mondta nem valószínű h most elkéne végezni a műtétet...
- Mért? Kérem ne halasszák tovább...muszáj holnap elvégezniük...haza akarok már menni...
- Rendben megpróbálok beszélni a főorvos úrral, most pedig kérem pihenjen... Jóéjt!
- Köszönöm!
a nővér kiment és én még mindig éreztem sajog a nyakam, ahol megszorított, csak Jana lehetett az, de honnan tudta, h itt vagyok... de lehet, h Jessie amiért Chrissel vagyok...ez nagyon-nagyon bonyolult... nemsokkal később elaludtam...
Folyt.Köv.