8. fejezet
Egész délelőtt erről beszélgettünk! Aztán el kezdtek pár dolgot csomagolni…
Azért csak pár dolgot csomagoltak, hogy nekem ne fájjon annyira, hogy holnap indulnak. Chris a földön ült és ruháit hajtogatta. Olyan édesen ült ott, de nagyon bénán hajtogatott. Akaratlanul is elmosolyodtam rajta, amikor rám nézett.
- Örülök Kicsim, hogy már job ban vagy!
- Nem vagyok jobban Chris, csak nevetséges, ahogy azzal az egy pulcsival bánsz. Körülbelül 20 perce próbálod összehajtani eredménytelenül! Elég vicces!
- Na, akkor, gyere, ide mutasd meg, hogy hogy kell!
Felálltam az ágyról. És leültem mellé a földre, elkezdtem normálisan összehajtani szerencsétlen pulcsit. Aztán ő levitte az egyik bőröndöt, ami kész volt. Magamhoz szorítottam a pulcsiját, és sírtam. Az illata áradt a pulcsiból. Azon gondolkoztam, most nemrég békültünk ki, és ő máris elmegy! Sírva dőltem rá a ruhakupacra, ami még hajtogatásra várt! Amikor belépett valaki az ajtón. Odajött hozzám, átölelt. Izzy volt az. Közelebb bújtam hozzá.
- Bee, ne sírj! Nem soká visszajövünk! Chris úgy se bírja ki nélküled olyan sokáig. Már az első este vissza akr majd jönni. Biztos vagyok benne!
- De… nem jöhet majd vissza Mike megmondta.
- Hidd el, ha nagyon szeretnétek egymást látni, akkor meg fogjátok oldani! Ismerem már ennyire Christ!
Pár perc szünet után. Izzy újra megszólalt!
- De lehet, hoyg mi nem indulunk el holnap, nem i s tudtam, hogy ennyir cucca van a Chrisnek – rámnézett – és amint látom, a hajtogatás sem megy valami gyorsan.
- Jhaj, tényleg! – Felültem és hajtogattam tovább.
- Ha végeztél gyere le, adni szeretnénk valamit! – Azzal Izzy kiment!
- Jhaj, csak ne búcsú ajándék legyen, akkor sírógörcsöt kapok… - szép lassan befejeztem a hajtogatást, és lementem.
- Na, végre Bee, nem is tudtam, hogy ennyi cucca van Chrisnek – mondta Jay.
- Nem is – mondta Izzy – de ez a mi titkunk… - és rám mosolygott
- Szeretlek – mondtam Izzynek és odabújtam hozzá.
- Na, és engem már nem? Mostmár csak a jóságos uncsitesónkat szeretjük? – kérdezte Chris
- Tudod, hogy téged jobban szeretlek!
- Kösz – mondta Mikel… jhaj mibe keveredtem…
- Szóval engem nem is szeretsz, pedig ha jól emlékszem majd meghaltál a kék szemeimért – mondta Richie
- Jhaj fiúk, ne csináljátok ezt, tudjátok, hogy mindannyiotokat ugyanannyira szeretlek!
- Szóval Richiebe is szerelmes vagy… megverem – mondta Chris…
- És Jay-t is úgy szereted mintha az uncsitesód lenne… leütöm. – mondta Izzy
- Na, Bee hamár pasid sem lesz és uncsitesód sem, akkor járhatnánk, nem gondolod? Úgyis bukom a hátsódra, már amikor idejöttél megmondtam. – szól bele a dolgokba Mikel
Eközben Richie kapott egy barackot az édesemtől, és Izzy is adott volna Jaynek, ha Jay nem lenne vagy 3 fejjel magasabb! De amikor Chris és Izzy, meghallották Mikel javaslatát vészjóslóan elindultak felé. Mikel nem úszta meg a barackot! Aztán nevetve dőltünk le a kanapéra… ja, de nem úgy, mint ahogy a normális emberek, ha nevetnek, hanem egymás hegyén, hátán feküdtünk! Fuldoklottunk a nevetéstől! Rég volt ilyen jó nekünk… így együtt. Aztán Izzy odaadta a lakás kulcsait, az öt autó kulcsát, a forgalmikat, minden iratot. És mindenki elment fürdeni a saját szobájába. Én, Chrissel mentem fürdeni. Ja de előtte még a bőröndöket beraktuk az egyik Land Roverba. Utána szunyára hajtottuk a fejünket! Másnap egy óra késéssel ébredtünk! Amikor mentünk volna ki a kocsihoz, hogy induljunk, egy nem kívánatos személlyel találtuk szembe magunkat…
Folyt. Köv.