2. fejezet
Pedig én nem is akartam, de a pia… aztán este már annyira be voltunk rúgva, hogy nem tudom, hogy értünk haza és azt sem tudom, hova értem haza…
Reggel egy idegen szobában ébredtem. miután felébredtem, pár percre rá nyílt az ajtó és Jessie jött be rajta, egy szál alsónadrágban. Jó nagyot néztem.
- Jessie, hogy kerültem én ide? –Végignéztem Jessien – és mi történt… öhm… köztünk?  Nem emlékszem az estére sem, mi történt, hol vannak a csajok? Ők hova mentek?
- nyugodj meg! – kezdte Jessie – este, amikor találkoztunk a bárba utána táncoltunk, beszélgettünk és rengeteget ittunk. a barátnőid időközben pasiztak és ők nem ittak olyan sokat. Ők hoztak minket ide. ugyanis én is ittam, de én mindenre emlékszem, csak autóba nem akartam ülni, nehogy baleset legyen a vége. Ide hazahoztak minket, aztán elmentek…
- tehát kettesben voltam veled egész éjjel?
- igen, de…
- és mi történt köztünk?
- megengednéd, hogy befejezzem? – erre a kérdésre kicsit elszégyelltem magam, hagytam hagy beszéljen – tehát, miután itt kiraktak minket utána elmentek és megkértek mondjam meg neked, hogy nem kell Chrisnek elmondanod, hogy együtt voltunk, mármint hogy együtt buliztunk, a csajok azt mondták, hogy szólnak majd a Chrisnek, hogy lány bulit csináltatok és ott aludtál nem itt. és még valami mielőtt perverznek és utolsó mocskos alaknak képzelnél, nem történt semmi! Ide felkísértelek aludni és én utána a vendégszobába mentem aludni. ez volt. innentől kezdve te döntöd el, hogy mit fogsz mondani a Chrisnek. – azzal Jessie elindult kifele a szobából…
- Jessie… - visszafordult felém – köszönöm.
- nincs mit. Egyél és öltözz fel!
Időközben észre sem vettem, hogy a tálcán amit Jessie behozott, gőzölgött egy jó erős feketekávé, volt rajta egy Croissan, és egy pohárban egy szál virág. nagyon kedves gesztus volt ez Jessietől. Amíg öltözködtem addig bele-bele haraptam a croissantba, és ittam a kávéból. Tizenöt perccel később már indulásra készen álltam az ajtóban. Indultam lefelé a lépcsőn, amikor megszólalt a mobilom:
- Halló
- Szia BaBa. Hol voltál? Egész éjszaka érted aggódtam. Mikor jössz már haza?
- Szia, Drágám! 20 perc múlva otthon vagyok. remélem ma nem lesz fellépésetek…
- Nem-nem lesz! Kérlek, siess hozzám haza! Szia
- szia – mondtam a süket telefonnak ugyanis Chris már letette. Lesétáltam a földszintre és láttam, hogy a ház előtt áll a kocsim.
- Jessie, köszönök szépen mindent! Remélem, még találkozunk, és ne haragudj, hogy így letámadtalak!
- semmi gond, megértem, hisz barátod van. és ha nem haragszol meg, pont ezért nem is kísérlek ki, sok erre a riporter meg a fotósok és nem akarom, hogy olyan képek lássanak napvilágot, amik talán tönkretehetik a kapcsolatod Chrissel. Tehát vigyázz magadra! Szia – azzal két puszit nyomott az arcomra.
- köszi, szia.
azzal kimentem az ajtón, beültem a kocsiba, és mentem hazafele. útközben eldöntöttem csakis az igazat fogom mondani Chrisnek. minek hazudjak? Ha véletlen volt ott egy fotós az biztos csinált képet, és akkor majd meg is bukik a sztorim. Leparkoltam a ház előtt. „elmondom az igazat” gondoltam. Kiszálltam a kocsiból és elindultam befelé a házba. ahogy sétáltam be, a garázs előtt parkolt egy citromsárga BMW. Nem tudtam kié. gondoltam valaki jött tárgyalni a fiúkhoz. de amikor beléptem teljesen más látvány fogadott. lehet, jobb lett volna ha haza se megyek…
Folyt. Köv.