27. fejezet

Kinyitottam az ajtó és nem volt ott senki, csak egy nagy csokor rózsa. elkezdtek folyni a könnyeim, apa rátette a kezét a vállamra.

-         ne sírj drágám, itt vagyok – jött egy hang a legközelebbi bokorból, aztán kilépett Chris.

Először nem hittem a szememnek… úristen, Chris itt van? Odarohantam hozzá átöleltem és megcsókoltam. Apa behívott minket. megittunk egy nagy bögre kakaót, mindannyian, közbe beszélgettünk:

-         Hogy kerülsz te ide? – kérdeztem – ne hogy azt hidd, hogy nem örülök, csak nagy utat tettél meg… értem… - kicsit elpirultam, már nem volt jó, hogy apu is jelen van.

-         Kocsival jöttem… és azért jöttem ide, hogy elmondjam a szüleidnek, hogy minket nem választhatnak szét. mert én még az életemnél is jobban szeretlek. és ha ezt nem értik meg akkor elrabollak, és elduglak egy kalitkába, hogy csak az enyém legyél.

-         Na, jó, az én lányomat, csak az engedélyemmel viszed el… de amint látom ezt a ragyogást a szemébe, én megengedem.

-         elnézést uram. és köszönöm

Azzal Chris, átölelt és megcsókolt. Egész este beszélgettünk még, és együtt mentünk aludni… apa nem szólt érte. másnap reggel reggeli közben anya megjelent.

-         Bee, gyere, hazaviszlek.

-         anya, én úgy döntöttem, mivel, hogy úgyis elváltok, én apuval maradok.

Chris még aludt. Tehát őt anya nem látta. hagytam egy cetlit a Chrisnek, aztán elmentünk az ügyvédhez. anya beleegyezett abba, hogy apunál maradhassak. Aláírtuk a papírokat, és összecsomagoltam a cuccaim, és átköltöztem apuhoz. Chris már ébren volt, és ült a nappaliban. Átöleltük egymást és megcsókolt. Nagyon édes volt. apu látta, hogy mennyire szeretjük egymást és úgy döntött, megajándékoz engem egy aprósággal:

-         Kincsem, mit szólnál hozzá, ha…

Folyt. Köv.