26. fejezet

Útközben, amíg ezt a gyönyörű dalt hallgattam, visszaemlékeztem azokra a pillanatokra, amikor megtudtam, hogy Izzy az unokatesóm, amikor megtudtam, hogy Chris-sel töltöm a nyaram, amikor megláttam Izzy-t a reptéren. amikor 2 hónappal ezelőtt úgy álltam Chris előtt, mint egy jól nevelt szűzlány. Eszembe jutott az a pillanat, amikor először magáévá tett, és amikor utoljára, egy könnycsepp csorgott végig az arcomon. elkezdett leszállni a repülő, még mindig azt az egy számot hallgattam. Landolt a gép. szép lassan elkezdtem pakolászni magam körül. aztán megtöröltem az arcom és mosolyt erőltettem rá. anya várt a reptér kijáratánál. nagyon örültem, hogy újra láthatom, de szomorú is voltam. Egymás nyakába borultunk. beültünk a kocsiba és hazafelé hajtottunk. egész úton arról meséltem, hogy milyen szuper volt Chris-sel. Bár azt még nem mondtam meg anyunak, hogy le is feküdtünk egymással, de szerintem tudja. Amikor hazaértünk senki nem volt otthon.

-         apu, hol van?

-         beszélnünk kell. – ült le anya a nappaliban.

-         miről – mentem utána és leültem vele szembe.

-         apu és én… elválunk, nem szeretjük már egymást, mert… szóval…

-         Szia, drágám – jött be nappaliba apu régi jó barátja Miki – oh, hát már hazaértél te is. nem tudom emlékszel-e még rám, de én vagyok Miki, most már szép lassan az új apud.

-         nem maga nem az apám és soha nem is lesz az. anyu, apu hol van?

-         szeretnél most hozzá menni?

-         igen, nagyon.

Beültünk a kocsiba, és anyu elvitt apuhoz. anyunak megmondtam, majd hazamegyek. Bementem a házba és átöleltem aput. Nem kérdeztem semmit. Nem mondtam semmit, hozzá bújtam. Már nagyon hiányzott. amikor már kérdezgetett akkor elmondtam neki mindent a „rövid” nyaralásomról. neki még azt is elmondtam, hogy mi volt köztem és Chris között, és nem zavarta. Megkérdezte, hogy nem volt semmi gond. beszélgettünk. meséltem neki Izzy balesetéről. Mindenről. késő este rendeltünk egy pizzát, és azt ettük. közben egy filmet néztünk. amikor megcsörrent a telefonom:

-         Szia, édes egyetlen szerelmem. – szólt a telefonba Chris – nem bírok aludni nélküled, hiányzik az illatod, hiányzol, ahogy ott fekszel az ágyban, hiányzik az, ahogy rám nézel, hiányzik, ahogy megérintesz. hiányzol. – ezt mind egy szuszra mondta el.

-         nagyon aranyos vagy drágám, de most ez van… - mondtam kicsit közömbösen, hátha könnyebb lesz neki. – majd egyszer újra együtt lehetünk. – már majdnem bőgtem, úgy fájt, és apa ezt mind látta, de most nem zavart, sőt jó volt, hogy ott volt gondoltam, hisz ha majd leteszem, ő majd megvigasztal.

-         de most csak annyit tudok mondani, hogyha tényleg látni szeretnél és akarsz még velem lenni, akkor gyere ki az ajtó elé és engedj be.

Alig akartam hinni a fülemnek, de mire újra megszólalhattam volna, letette a telefont. Apu kérdően nézett rám. Én pedig elindultam az ajtó felé. kinyitottam az ajtó és…

Folyt. Köv.