24. fejezet

Bementem a szobába leültem az ágyra. azt hittem Chris még alszik, de már fenn volt… igen aktívan… átölelt… (egyébként 7.-e reggel van már) hozzá bújtam, és a fülébe súgtam:

-         boldog szülinapot, drágám!

-         köszönöm, édesem, ez életem legjobb szülinapja, mert velem vagy.

Elkezdte csókolgatni a nyakam, nagyon jó volt vele. amikor kezdett volna vetkőztetni, benyitottak a többiek, boldog szülinapot kívánni. mindenki odaadta az ajándékot Chrisnek, utána megreggeliztünk és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk moziba. utána ebédelni, és délután lovagolni, este pedig az első nyári fellépésük lesz. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat egész nap. Mindenki nagyon boldog volt. szuper volt az egész nap. Mondjuk a reggelt kicsit megzavarták. de sebaj, lesz még idő bepótolni. pont ezen gondolkoztam, amikor hazaértünk. Izzy vette észre, hogy a rögzítőn világít a gomb. mindenki körbe állta a készüléket, és hallgattuk, az első telefonáló Lou volt. Boldog szülinapot kívánt Chrisnek és figyelmeztette a fiúkat az esti fellépésről, ami már megvolt. a második telefonáló pedig az anyum volt.

-         Sziasztok skacok. remélem, vigyáztok az egy szem lányomra és semmi rosszat nem csináltok vele. drága Bee-m, lenne egy kisebb probléma és haza kéne jönnöd, hogy meg tudjuk beszélni. lefoglaltam a repülőjegyed, holnap 10-kor indul a gép ide haza. én várlak majd az állomáson. kérlek vigyázz magadra. Szeretlek, puszi: Anyud.

És letette a telefont. Mindenki csak nézett maga elé. amikor Izzy és Chris egymás szavába vágva beszéltek.

-         nem mehetsz haza. most nem… - kezdte Chris

-         de hát nélküled mi lenne velünk… - folytatta Izzy…

Ott háborogtak mindketten, de azt senki nem vette észre, hogy majdnem összeestem. nagyon rosszul éreztem magam, pár mondat járt a fejemben. „Itt kell hagynom a szerelmem! El kell mennem, el kell engednem!” A sírás kerülgetett. Nem nagyon bírtam palástolni a fájdalmam, és amíg a fiúk ott dumáltak nekem, hogy majd ők beszélnek a szüleimmel, addig én felmentem a szobába és sírva dőltem le az ágyra. képtelenség, hogy pont most menjek el. Nagyon sokáig sírtam, nem sokkal később miután én felértem a szobába Chris is jött. mellém bújt, nem szólt semmit. Csak magához szorított. jó volt érezni a közelségét, de tudtam ez az utolsó alkalom, hogy együtt lehetek vele. fájt ebbe belegondolni. sokáig gondolkoztam, most mi lesz? Elmegyek és új csaja lesz? Vajon fog majd még rám gondolni? Vagy pár nap múlva már rögtön elfelejt?

Folyt. Köv.