14. fejezet

Chris-sel ott álltunk a háta mögött, és amikor kinyílt az ajtó és megláttuk ki az a lány elállt a szavunk, és elég hülye fejet vágtunk, mert a lány…

Nem volt más, mint Sophi. De valahogy teljesen másképp nézett ki. A haja egyenes volt és selymes. Nem volt rajta a szemüvege. Egy nagyon édes kis miniszoknyába volt.

- Édesem – ölelte át Sophi-t, Richie. – már úgy hiányoztál. Gyönyörű vagy!

Chris is megpuszilta Sophi-t, de rá nem volt olyan nagy hatással, mint Richie-re. Utána én következtem. Megpusziltam Sophi-t és rögtön neki szegeztem a kérdést.

- Honnan van ez a kocsi? Csak nem nyerted valahol?

- Nem, nem. Apuéktól kaptam. Elő szülinapi ajándék.

- nagyon jól néz ki. És nagyon szép vagy.

- Köszi Bee. – rám mosolygott és tényleg sokat változott. Gondoltam hagyjuk őket kettesben, és felráncigáltam Chris-t az emeletre aki, teljesen meg van bolondulva, most pl. azt találta ki, hogy magáévá akar tenni a teraszon. Ezt lepasszolom. Ehelyett elmentünk együtt szaunázni. És… ezt, majd ha idősebbek lesztek, mint 18.

Eközben, odalenn:

Richie és Sophi beszélgettek. Elmondta mennyire hiányzott már neki. Lehet, hogy csak egy nap volt, de nélküle maga az örökké valóság. Richie és Sophi elmentek együtt „aludni”. Bár erről nem tudok mit mondani, ugyanis mondom én jól elvoltam a szaunába. Izzy és Keira nagyon későn értek haza. Ja, Jay és Mikel-ről meg is feledkeztem egy picit, róluk annyit, hogy holt részegen fekszenek az egyik szobában. Szerintem róluk ennyi elég is. Keira mamájáról nem tudok még semmit. Reggel, amikor mentem le Keira a telefon mellett ült.

- Jó reggelt! Mi újság a mamáddal?

- Szia, hát válságos az állapota. – mondta Keira könnyekkel küszködve. Odamentem hozzá és átöleltem. Ekkor megcsörrent a telefonja. Felvette beszélt pár mondatot és következett egy nagy szünet, ő teljesen elfehéredett. Letette a telefont és csak nézett maga elé…

Folyt. Köv.