11. fejezet

Késő este, amikor hazaértünk. Mindenki ment a saját szobájába, persze párosával. Nem nagyon figyeltem a többi szobából kiszűrődő zajokat, de sejtettem, hogy ütik el az időt. Chris-sel együtt mentünk zuhanyozni. Vagy másfél órán keresztül álltunk a zuhany alatt. Ezen az estén is együtt aludtunk. Reggel mikor felkeltem, már egyedül voltam az ágyamban. Felöltöztem, és lementem megnézni, hova tűnt Chris. Nem csak én kerestem a párom a konyhába, hanem a többiek is. A fiúk egyszerűen eltűntek. Találtam egy levelet a nappaliba. Magam köré gyűjtöttem a lányokat.

„Sziasztok lányok!

Ne haragudjatok, de el kellett mennünk. Este jövünk csak vissza.

Itt hagytuk Chris kocsiját.

Jó szórakozást!

Nyolc körül jövünk!

Puszi:

Jay

Mikel

Richie

Izzy

Chris

Kicsit mindannyian csalódott képet vágtunk, amikor megint mi történt? Hát persze, hogy csörgött a telefonom.

- Halló?

- Szia Bee. Nálad van Lena és Joanna? Nem tudom utolérni őket sehol. Írt egy sms-t Lena, hogy lenne két új modell lány, akiket majd behoztok.

- öhm… jó, ahogy gondolod. Megreggelizünk és megyünk.

- jó, siessetek. Puszi

- na ki volt az? – kérdezte Joanna.

- Brandon

- úristen elfelejtettem – mondta Lena. – gondolom lecseszett, hogy nem mentünk még be.

- Nem, egész nyugis volt. Biztos majd nekünk akar mondani valamit.

- Ja, lehet. Mit mondott még? – kérdezte Joanna.

- Azt, mondta, nyugodtan megreggelizhetünk, és utána menjünk be. Sophi-val és Keira-val.

Mindannyian gyorsan reggeliztünk valamit. Aztán felöltöztünk. Mindannyian miniszoknyát vettünk fel és egy kis topot. Nagyon dögösek voltunk mi így öten. Úgy döntöttünk, gyalog megyünk, nincs olyan messze a stúdió, és különben is a séta formálja a popsit. Kb. 1 órával később, mint ahogy Brandon hívott, be is érkeztünk. Mindannyiunkat külön öltözőbe kísértek és felöltöztettek. Ki is festettek igen erősen. A vászon előtt találkoztunk. Mindenkin az, lett kiemelve, ami a leginkább szép rajta. Nekem a lábaim és a mellem… Joannának mindene. Szintúgy Lenának. Keirán és Sophin pedig szintúgy a lábuk. Most vettem csak észre milyen szép hosszú lábaik vannak. Brandon nagyon sok képet csináltatott rólunk. 10 percenként öltöztünk át. Hol cserfes tini lányoknak kellett tűnnünk, hol pedig nagyon komoly felnőtteknek. Nagyon jó képek lettek. Gondoltam, ha már Sophiék is a csapatba fognak tartozni, megünnepeljük. Félre hívtam Joannát és Lenát. Megbeszéltem velük és ők is belementek. Visszaöltöztünk a ruháinkba és elindultunk bulizni. Gondoltuk, hát bulizunk egy nagyot, utoljára a fiúk nélkül. Joanna ajánlott egy helyet, odamentünk. Nagyon kellemes zene szólt. Leültünk ittunk egy kicsit. És csodák csodájára ki tűnt fel az asztalunk közelében? Jessie.

- Szia Jessie – köszöntem rá.

- Szia Bee, válaszolta. Végig nézett a csajokon… - csatlakozhatunk? Bár ahogy számolom eggyel több fiú, van, mint lány, de az nem baj, nem? – nézte továbbra is a csajokat.

- Nem – válaszoltam. Mindenki rám nézett. – mivan? Most akkor nem bulizni jöttünk?

Átültek a fiúk az asztalunkhoz és pár perc alatt olyan forró lett a hangulat. Nagyon jót buliztunk, aztán kezdődött a Pussycat Dolls Buttons című száma. Jessie megfogta a kezem és felhúzott a táncparkettre. Olyat táncoltunk… kicsit később mikor már, csak mi táncoltunk, feljöttek a többiek is, ne csak mi szórakozzunk. Nagyon- nagyon jót buliztunk. Kb. hajnali 4 körül értünk haza. Gyorsan felmentünk a szobánkba, mindenki a sajátjába. Gyors befeküdtem Chris mellé. De megbeszéltük, hogy megmondjuk az igazat. Tíz körül ébredtem. Telefoncsörgésre.

Folyt. Köv.