5. fejezet

Ahogy megláttam, odaszaladtam hozzá, nyakába ugrottam átöleltem és… megcsókoltuk egymást! Olyan jó volt. Édesen csókolt. Állandóan azok a pillanatok járnak a fejembe, amikor hozzámért. Miután sajnos szétváltunk, beültünk a kocsiba és hazatelefonáltam:

- Szia Izzy, Bee vagyok. Chrissel elmegyünk kajálni, majd este megyünk.

- Jó, de szólj Chrisnek, hogy majd beszélnem kell vele.

- Átadom, puszi!

- Igen? – kérdezte Chris

- Izzy üzeni, hogy majd beszélni akar veled.

Chris megfogta a kezem. Simogatta. Nagyon gyengéd volt. Elmentünk egy autós Mc’Donald’s-ba, és vettünk pár szendvicset. Beállt a parkolóba. Ettünk egy darabig csendben utána. Letette a kajáját és átölelt. Én is letettem. Gyengéden megcsókolt. A kezét rátette a combomra és simogatta. Nagyon jó volt vele. A kezét feljebb csúsztatta rajtam, amikor megszólalt a telefonom.

- Halló!

- Szia Bee. Chris veled van?

- Szia Mikel, igen, adjam?

- Aha, kösz

- Tessék! – szólt bele a telefonba Chris.

- Chris gáz van. Jana visszajött.

- Mivan? – Chris levette a kezét rólam. – küldjétek el.

- Szerinted nem próbáltuk? Izzy teljesen idegbeteg, hogy mi lesz, ha visszajöttök és Bee itt találja.

- Oldd, meg kérlek. Hisz én is oldottam már meg bonyolultabb dolgaidat. És akkor egyedül voltam, ti meg négyen vagytok!

- Ok, megpróbáljuk! Na, jó szórakozást!

- Kösz, volt, na szia!

Chris letette a telefont és a semmibe bámult. Átöleltem és cirógattam a nyakát.

- Mi a baj?

- Semmi komoly drágám. – megpuszilta a homlokom.

- Biztos? Segítek, ha tudok.

- Sajnos, ebbe nem tudsz segíteni. De mondom mindegy. Most jó itt veled… Hol is tartottunk? – kérdezte, mosolyogva.

- Valahol itt – és újra megcsókoltam. Egész estig a parkolóba ültünk. Ettünk, csókolóztunk, ettünk. Ez volt a program. Késő este indultunk haza. A ház előtt egy idegen autó is állt.  

- Ez kié? – kérdeztem kicsit idegesen Chris-től.

- Nem tudom – válaszolta, de láttam az ijedtséget az arcán.

Amikor beléptünk az ajtón Chris volt barátnőjével találtam szembe magam…

Folyt. Köv.