2. fejezet

- Az a lényeg – szólt bele anya a beszélgetésbe – hogy a te unokatesódat Izzy Gallegosnak hívják.

Teljesen kikerekedtek a szemeim. Apa egy pohár vizet is hozott nekem.

- Anya – szóltam remegő hangon – ugye ez csak vicc? – kérdeztem hátha az és ááá.

- Nem kincsem, ez nem vicc. Vele és nagyon valószínű, hogy az Us5 többi tagjával fogod tölteni a nyarat.

- És – már teljesen elfehéredtem – Chris is ott lesz?

- Nagyon valószínű. – ölelt át anya.

- Jó – álltam fel a székről - ugye nem tudja, hogy rajongok az Us5-ért?

- Nem, de meg kéne mondanod neki.

- Nem fogom, ezt a nyarat fél lábon is kibírom! És különben is a modell szakma le fog kötni, alig leszek ott velük, meg hát nekik is dolgozniuk kell.

- Igen. Persze, csak akkor szólunk neki, ha te is akarod – mondta apa.

- Jó, köszönöm! Most akkor elmegyek még csomagolni, meg elköszönni a barátaimtól.

Felmentem a szobámba szép lassan, ne legyen feltűnő. De legbelül ordítottam, hogy lehet az, hogy pont Izzy? Végre beértem a szobámba, nemrég kaptam anyától egy naplószerűséget, azt mondta, arra vette, hogy majd Berlinben írjam tele az érzéseimmel. Hát eljött az ideje, hogy elkezdjem írni az érzéseim:

„CHRISSEL TÖLTÖM A NYARAM, ÉN VAGYOK A LEGSZERENCSÉSEBB A FÖLDÖN!!”

Ennyit tudtam csak leírni. Pakolgattam még, és zenét hallgattam, persze csak Us5-ot. Annyira izgatott voltam. Hanyatt feküdtem az ágyamon és nézegettem a posztereim. Két és fél hónapig nem nézhetem a posztereim. Csak élőben! Nagyon jó lesz! Az egész nap nagyon hamar elment. Anyuékkal csak párszor beszélgettem, inkább kerültem őket, hogy ne lássák az izgatottságom. Este lefürödtem kitaláltam, hogy, hogy fogom megcsinálni a hajam, meg stb. Elmentem utána aludni. Reggel kicsit elaludtam. Késve ébredtem és alig volt időm megreggelizni. Gyors felöltöztem és megcsináltam a hajam. Apu kivitt a reptérre. Vagy ezermillió puszit kaptam, mire beszállhattam a gépbe. Amíg felsétáltam a gépbe egyszer visszaintegettem neki. Leültem egy nagyon helyes srác mellé a repülőn.

- Szia Jessie vagyok – szólított meg.

- Szia én Bee.

- Te hova utazol?

- Berlinbe az unokatesómhoz, te?

- Én is Berlinbe a bandámhoz.

- Van bandád?

- Aha, most jöttünk össze a YAM! Segítségével.

- A YAM! Nagyon jó újság. Szeretem – mondtam én, nehogy már azt higgye, hogy fogalmam sincs milyen újság.

- Megadod a számod? – kérdezte, mint a sok nagymenő

- szeretnéd, hogy megadjam – kérdeztem vissza, hogy én is annak tűnjek, bár nem éreztem úgy magam…

- Persze, muszáj, hogy lássalak még, és hogyha amúgy is Berlinben leszel, összefuthatnánk.

- Hát jó – elővettem egy papírlapot, ráírtam a számom. - tessék

- Köszönöm. – elővette a telefonját és megcsörgetett. – tessék, így már az én számom is megvan neked.

- Kérem, tegyék el a mobiljaikat – jött a légi kísérőhölgy.

- Rendben, elnézést – mondtuk egyszerre, és mosolyogtunk.

Még beszélgettünk egy kicsit, amikor is beszóltak a hangos bemondón, hogy nemsokára leszáll a gép, kapcsoljuk be az öveinket. Szép lassan egyesével le kellett szállnunk a gépről, Jessie utánam jött le.

- Elvigyelek valahova, vagy jönnek érted? - kérdezte

- Hát fogalmam sincs, de lehet, hogy kijön az unokatesóm, de azért kösz.

- Nincs mit, örülök, hogy találkoztunk.

- Én is. – kaptam két puszit, és utána hátat fordított és elment. Ekkor jutott csak eszembe valahol itt van Izzy, és engem keres, és…

- Szia, te vagy Bridget? – szólított meg valaki, azt hittem menten hanyatt esek. Szép lassan megfordultam és válaszoltam:

- Szia, igen én vagyok.

- Izzy vagyok, az unokatestvéred. Mehetünk? Hol vannak a csomagjaid? – kérdezte

- Ott, köszönöm, de segítek, mert nagyon nehezek.

- Nem lehet nehezebb, mint egy szaltó. – mondta viccesen.

- Hát dehogynem, mindjárt meglátod. – mosolyodtam el.

Szegénykém, ott szenvedett a csomagjaim alatt, félúton kivettem a kezéből két táskát, ami húzható volt, azt húztam magam után, ő meg hozta a többit. Kiértünk a reptér elé, nem tudtam melyik autóval jött ezért megálltam. Elővette a kocsi kulcsot és kiriasztotta a kocsiját, ami nem volt más, mint egy fekete BMW.

- Hűha, nem vagy valami kispályás, nagyon király a kocsid.

- Kösz – mosolyodott el.

Beültünk az autóba és elindultunk a háza felé. Elkezdtem faggatni.

- Van barátnőd?

- Most nincs, neked fiúd?

- Még nincs, de egy nagyon kedves sráccal találkoztam a repülőn.

- Csak nem Jessie-re utalsz?

- Ismered? – kérdeztem meglepetten, de tudtam, hogy ismeri.

- Persze, nem tudom, tudod-e, de van egy banda, amiben benne vagyok, és hát Jessie bandája egy ilyen klón félének számít.

- Aha, hát majd eldöntöm melyiket, szeretem jobban – mondtam mosolyogva, hát most mondhatok ilyet, amikor majd meghalok egy autogrammért…

- Nem hallottad még a bandámat?

- Nem, de majd meghallgatom. Hányan vagytok? – úristen ezt komolyan én kérdezem? Hisz tudom, öten és Chris a legcukibb.

- A csapa neve: Us5 – tudom, ordítottam legbelül – tehát kizárásos alapon öten.

- Aha, értem.

- És te tulajdonképpen mért is jöttél Berlinbe?

- Modell szeretnék lenni. Anyáék meg mondták, hogy nálad lehetek a nyáron. Ezért választottam Berlint.

- Aha, értem, és vannak már fotóid? Küldtél el itt Berlinben valamilyen cégnek?

- Persze ez már megvolt, már csak a visszajelzést várom.

- Na, megjöttünk. – mondta egyszer csak. Egy gyönyörű villa előtt parkolt le. Gondolom az arckifejezésemből látta, de így szólt:

- Nyugi ez nem az én házam, a manager-ünké.

Bementünk. Egy gyönyörű tágas előtér, nagyon szép. Még beljebb mentünk és elakadt a lélegzetem a nappali és a konyha láttán. Gyönyörű volt, mesébe illő. Izzy hozta a csomagjaim és bevitte egy nagyon nagy tágas szobába.

- Bee gyere ez a te szobád. Két és fél hónapig itt fogsz lakni. Nyugodtan rendezkedj be. Tehetsz posztereket is a falra. Egyébként hány éves is vagy a szüleidtől elfelejtettem kérdezni. – kérdezte kicsit pironkodva.

- 16 múltam télen. És köszönöm, nagyon szép a szoba.

- Nincs mit. – mondta és magamra hagyott.

Kipakoltam a ruháim a szekrénybe, bár egy kicsit kicsinek bizonyult a szekrény, de megoldottam. Minden befért a végén. Egyszer csak nagy zörejt hallottam lentről. Kisiettem a szobámból, amikor hallottam egy beszélgetést.

- Chris, halkabban már, nem kell úgy viselkedni, mint elefánt a porcelán boltba.

- Jól van már Jay. Hagyjatok. Hosszú volt az este tegnap. – mondta ő.

- Jaj srácok, itt az unokahúgom, Bee, próbáljatok viselkedni, főleg te Chris. Felejtsd el két hónapra az alsógatyába való sétálgatást.

- Hány éves a csajszi? – kérdezte Chris, tudom, hogy ő kérdezte, bizonygattam magam.

- 16, és Chris. El a kezekkel.

- Mivan? De hát mégcsak a közelében sem voltam… - mondta Chris kicsit felháborodottan.

- Addig jó. – mondta Jay.

- Na megyek, szólok neki, hogy vacsora, biztos elfáradt ma már.

- Te csináltad a kaját Izzy? – kérdezte Chris.

- Igen, mért baj? - válaszolt

- Áh, nem baj, csak mond meg neki, hogy ehetetlen lesz. – ezen elnevettem magam, kicsit túl hangosan is, mert mindannyian a lépcső alá gyűltek, gyors elővettem a telefonom mintha telefonálnék és elkezdtem mondani, persze angolul, hogy ők is értsék.

- Jaj Petra, nem fogod elhinni, öt pasival leszek összezárva a nyár végéig. Ráadásul egy banda tagjai…jaja és nevettem még egy olyat mint az előbb…- most megyek mert kaja szagot érzek és nagyon éhes vagyok, majd még hívlak. Puszi-szia. –mondtam és letettem a telefont. Gyors bementem a szobámba megigazítottam a sminkem és a hajam, letettem a mobilom és elindultam lefelé a lépcsőn.

- Na van végre valami kaja? – kérdeztem Izzy-re nézve.

- Igen van, de először bemutatnálak a fiúknak.

- Ok-ok, csak gyorsan, farkaséhes vagyok.

- Bee, ő itt Jay a legidősebb közülünk.

- Szia Bee örülök, hogy megismerhetlek. – mondta kedvesen és rám mosolygott.

- én is örülök, mondtam

- Szia Mikel vagyok és nagyon szép hátsód, van – mondta Mikel, és adott két puszit, közben átölelt, Izzy arcát kellett volna látni. Lehámozta rólam Mikel-t és bemutatott Richie-nek.

- Ő, itt Richie. – Kezet fogtam Richie-vel és azt hittem, elájulok a gyönyörű kék szemeitől.

Izzy gyorsan elvette a kezem, hogy nehogy más legyen a kézfogásból meg a pusziból.

- Na és bemutatom a csapat nagy csajozósát, persze csak utánam, ő itt Chris. – a szívem a torkomban dobogott, hisz ő eddig háttal állt nekem és megfordul szép lassan, FORDULJ MÁR MEG! Nem bírom tovább. Szép lassan megfordult és rám nézett:

- Szia, Chris vagyok – megfogta a kezem és közeledett felém, a szája viszont nem úgy tűnt mintha az arcomat célozná… én benne vagyok, tedd meg, próbáltam ezt sugározni felé…

Folyt. Köv.